A művészet nem lehet cél, sem eszköz, sem örömforrás! Elkötelezve gyűröd, ömlik át rajtad az alkotás maga, ereidben lüktet a vér, megkérdőjelezhetetlenül teszed a dolgod. Ásod elő és kutatod gyermeki önvalód, kiáltasz először magadért, majdan mindannyiunkért!

Célod, hogy bipolaritások közt, a teremtés kálváriában magad után hagyd ami földi’ – megtaláld ami  élő – e világi életedhez nem fogható!

Szíved, minden ecsetvonással mindjobban megszűnik dobogni, hogy hátrahagyd azt ami nem élő, de hallhatatlanabb az életnél.